A Desszert.Nekedbe tett látogatásunk után valamiért elég bátorságot éreztünk magunkban, hogy elkészíthessük a francia finomságokat.

A nehézségek már az alapanyagok beszerzésénél előjöttek, ugyanis 3 boltot kellet megjárjunk ahhoz, hogy minden hozzávalónk meglegyen. A mandulaliszt és az ételszínezék bizonyult a legnehezebb esetnek. Miután mindent begyűjtöttünk, nem volt más hátra, mint a recept sokszoros átolvasása, hogy mindent megértsünk… nem sikerült.

Az első lépés a mandulaliszt, porcukor és fél tk só finomítása lett volna konyhai robotgépben, de ilyen extrákkal mi nem élünk, így ez a lépés kapásból kimaradt. Így rátértünk a második lépésre, ezeknek a hozzávalóknak a leszitálására.

Ezután a tojásfehérjékből a másik fél tk sóval kemény habot vertünk, ami nagy meglepetésünkre sikerült is. A receptvideóban úgy láttuk, hogy a fejünk fölé kell emelni a tálat és ha nem zúdul a nyakadra, akkor megfelelő az állag. Kicsit óvatosan kezdve, de miután rájöttünk, hogy tényleg nem jön ki, már mi is a másik feje felé emelgettük a tálat.

Következő lépésként a kristálycukrot, vaníliás cukrot és az ételszínezéket adagoltuk hozzá, és egészen eddig a pontig ugyanúgy nézett ki az eredmény, mint a videóban. Majd hozzáadtuk a lisztes keveréket és a finomítás kimaradásával egy darabos masszát kaptunk. De legalább szép rózsaszín volt.Következhetett a massza habkinyomóba töltése. Hosszú, és koszolós folyamat. A teljes adagból három tepsinyi korongot kellett kinyomnunk, és valószínűleg még két ugyanolyan méretű darabot sem sikerült megalkossunk.

A macaronokat 30-60 percig kellett állni hagyni, de még 60 perc múlva se keményedett meg a felszíne, csak ráragadt az ujjunkra. Míg pihentek, nekiláttunk a vajkrém elkészítésének. Ezt a kudarcot inkább nem részletezzük, nem tudjuk mikor és hol ronthattuk el a nagyon egyszerű instrukciókat, de az egész cukros vajtömb beleragadt a mixerbe és az íze is szörnyű volt. Végül inkább megszabadultunk tőle és helyette olvasztott csokival töltöttük meg a macaronjainkat.De visszatérve a fő attrakciónkra: azt hittük, a vajkrémnél rosszabb már nem lesz semmi, de a sütik a sütőben úgy megpuffadtak, mint a pöfeteggomba, kis talpuk pedig egyáltalán nem nőtt. Ezzel a formával még talán meg is barátkoztunk volna, de ahogy kikerültek a sütőből, összeestek és már az ikeás zabkekszre kezdtek emlékeztetni. Az elkeseredésünket tovább növelte, hogy a sütik belseje még szinte nyers volt és úgy ragadt, mint a pillanatragasztó, emiatt alig tudtuk leszedni a sütőpapírról (de egy kis cellulóz nem árt a kolis gyomornak). Volt, ami teljesen ráragadt és három részletben se jött le, volt, ami egész könnyen lejött, de a közepe ott maradt a sütőpapíron… Így egész sok macaronunk kárba veszett.Amit sikerült leoperálnunk, végül a csokikrémmel még inkább hajazott a zabkekszre és ízre sem volt köze a kóstolt süteményhez, de több kóstolónkak is elnyerte a tetszését és szívesen fogadta volna újra. Az biztos, hogy a közeljövőben tőlünk ezt nem fogják megkapni…

Ha még ezek után is éreztek magatokban kellő motivációt, akkor nagyon sok sikert kívánunk hozzá, a teljes receptet pedig megtalálhatjátok itt.